Az idős betegek ápolása és gondozása

2021.01.25


Az idős betegek ápolásának és gondozásának is meglehetősen széles spektruma van, ennek csak néhány vetülete kerül tárgyalásra az alábbiakban. 

Fejlődés, vagy hanyatlás

Az idősek életének egyik legfontosabb kérdése, hogy vajon mi vár rájuk az elkövetkező éveikben, milyen gondokkal és problémákkal szembesülnek, s ezeket vajon hogyan tudnák megoldani. S rögtön adódik is a kérdés, hogy elkövetkező életszakaszukat továbbra is a fejlődés, vagy inkább a hanyatlás jellemzi majd.

Elsőként is megállapíthatjuk, hogy az öregedés az élet szerves része (akinek szerencséje lesz, az meg is öregszik). 

Régen erre sokszor nem is volt lehetőség, hiszen az emberek jó része még idő előtt meghalt, s nem jutott osztályrészéül az öregedés. Bár a közhiedelem úgy tartja, hogy az öregedés az egyenlő a rosszal (beteg leszek, gyenge, elesett, stb.) már most kijelenthetjük, hogy az öregedés nem csak involúció (visszafejlődés), hanem egy fejlődési folyamat további eleme is. Sok ember esetében a korral jelentős fizikai és/vagy szellemi hanyatlás következik be (főleg betegségek következtében), viszont elvileg (és mint látjuk sokszor a gyakorlatban is) az öregedést nem kell betegségeknek kísérniük. 

Akik betegségektől mentesen öregszenek, további lehetőségük lesz még a fejlődésre, az önmegvalósításra.

Az idős emberek testi változásait mentális eltérések is kísérik. Sokszor jelentkezik náluk a feleslegesség érzése, melynek több oka is lehet: nyugdíjba vonulás, az ezzel járó presztízsveszteség, pénzügyi problémák, betegségek, gyász, izoláció, intézményi elhelyezés, stb. Ehhez társul még a társadalom hozzáállása is az idősekhez, esetenként a megjelenő ageizmus (a társadalom negatív előítélete az idősekkel szemben) hatása is. Sok negatív hatás éri az idős embert, s ezért nem is csoda, hogy sokan lelki válságot szenvednek miatta.

Sokat segíthet viszont, ha az idős ember számba veszi, hogy milyen értékei vannak, miben tud még mindig segítséget nyújtani. Legtöbbször nagy tapasztalattal rendelkeznek több területen is, s bölcsebben képesek a világot szemlélni. Tudniuk kell, hogy milyen értékes az is, hogy ők a kollektív emlékezés fenntartói. Amíg ők el tudják mondani, ténylegesen is mi történt régen, kisebb esély adódhat a történelem meghamisítására. Tudják, hogy egymásra utaltak az emberek, a szolidaritás érzése jóval fejlettebb náluk. Ők azok, akik a meglévő világot létrehozták, még akkor is, ha a fiataloknak ez sokszor nem felel meg. Emellett az idős embereknek lehetőségük van önkéntes munkára, mellyel kisebb-nagyobb közösségeiket is tudják segíteni.

Emellett az idős ember magáért is sokat tehet, így kevésbé szorul más segítségére. Azt kellene mindenkinek tudatosítania, hogy az idős kor nem a túlélés kora. És bár a korral csökken ez irányú képességük, de szembe kell tudni nézni a változásokkal és következményeikkel. Minél kevésbé képes erre az idős ember, annál inkább öreggé válik. Minél inkább képes valaki értelmet adni életének, annál jobb és hosszabb életet élhet (pl. család, élethosszig tartó tanulás, stb.). Fontos, hogy ne feledkezzünk meg arról, amit nem használunk, az visszafejlődik, "berozsdásodik. Használni kell tehát a teste, s az értelmet, lelket is, hiszen amit használunk, az kopik is, de ennek hatása még mindig kisebb, mint ha nem használunk valamit. Mindenki tehát saját sikerének kovácsa, saját életminőségét önmaga képes a legjobban befolyásolni.

Nehéz azt pontosan meghatározni, hogy mi is vezet a boldog, sikeres időskorhoz, de hozzájárulhat például a higgadtság erénye, a szeretet képességének kiterjesztése a tolerancia, az önzetlenség, de még a humorérzék is. Számos lehetőség kínálkozik a további kiteljesedésre, mint például a nagyszülői szerep is. Ezt is meg kell tanulni, ez is más lesz mint az élet eddigi szerepei, s igen sok boldogsággal is járhat. Aki megtartja régebbi szociális kötődéseit (pl. kapcsolatot tart régi munkahelyével, kollégáival), az kevésbé izolálódik, s mint tudjuk, az izoláció felgyorsítja az öregedés folyamatát. További társas kapcsolatok is jótékony hatásúak, ahogyan a társadalmi szerepvállalás is segít az izoláció elkerülésében. Ehhez hozzátehetjük még az egészséges életmódot, a megfelelő szellemi és fizikai aktivitást, a kielégítő táplálkozást, s mindezek további lehetőséget nyújtanak a sikeres öregedéshez. Ami igen fontos és kor specifikus, az a rendszeres orvosi ellenőrzés. Minél hamarabb észlelhető egy betegség megjelenése, annál hatásosabban lehet ellene védekezni. Ilyen szempontból a prevenció is kiemelt fontosságú, talán még fontosabb, mint felnőtt korban.

Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy az öregedés nem csak hanyatlás, de egyben fejlődés is lehet. Ugyanakkor az idős kor az átértékelések kora. Sok minden változik (társadalmi szerep, környezet, testi-lelki változások jelennek meg), s ezért folyamatos átértékelésre van szükség. Szembe kell nézni a változásokkal, amin lehet, azon változtatni kell ha nem jó, viszont meg kell találni az egyensúlyt az elfogadás és a szembenállás között. Amin nem tud változtatni az ember, az érdemes inkább elfogadni, hiszen egyébként akár mély lelki válság is kialakulhat belőle. Tudnunk kell, hogy lelkünk ugyanúgy hat testünkre, mint a test a lélekre, mindegyik változása magával hozza a másik változásait is. Ezért igen fontos fenntartani a lélek egészségét, meg kell tudni küzdeni a változásokkal.

A megküzdés jelentősége (coping) a mentálhigiéné fenntartása hangsúlyosabb idős korban, hiszen az elszenvedett negatív változások is erősebb hatással bírnak. Igen fontos tehát lelki egészségünk megőrzése is, legalább annyira, mint a testié. Legtöbbször csak a testi egészség megőrzésének fontosságáról hallunk, s elfeledkezünk arról, hogy az ép lélek eredményezhet csak ép testet. Ezért is igen fontos, harmonikus kapcsolatok kialakítása, beilleszkedés a megváltozott viszonyok közé, s a különböző hiányállapotok megszüntetése (mely legtöbbször a szeretet hiányát jelenti...).

Környezetünk folyamatosan változik, tehát nekünk is folyamatosan reagálni kell rá. Mindig új és új döntéseket kell hoznunk, mely része a megküzdési folyamatnak. Ez a folyamat bizony életkorfüggő, függ a környezetünktől, aktuális szerepeinktől (szülő, munkatárs, nagyszülő, stb.), sokszor egészségfüggő, de befolyásolja genetikánk és addigi tanult viselkedésünk is.

Minden igyekezetünk ellenére is azonban időnként kialakulhatnak életünkben krízisek is. Adódhatnak az adott társadalmi kihívásból, traumatikus események eredményeként, de különböző más események miatt is. 

Erre alapvetően kétféle módon reagálnak az idősek:

  • pozitív
  • problémamegoldás
  • kompenzálás
  • cselekvő hozzáállás
  • altruizmus
  • negatív
  • passzív feladás
  • pótcselekvések
  • alkoholizmus, drog
  • prostitúció, bűnözés
  • agresszió: verbális, cselekvő
  • öngyilkosság

A megküzdési stratégiáink viszont fejleszthetőek is. Sokat segíthet az élethelyzet elemzése, "Hol tartunk?" kérdés megválaszolása. Számba vehetőek eddigi eredményeink, hiszen érdemes arra büszkének lenni, amit elértünk az életben,s kevésbé azon keseregni, mi nem sikerült, hiszen azon már nem igen lehet segíteni. Számba kell venni a terveket, vágyakat, s azok megvalósításának objektív lehetőségeit. 

Mindig is maradhatnak azonban megoldatlan problémák, melyekkel esetenként együtt kell tudnunk élni.

Amint már előzőleg is hangsúlyoztuk, igen fontos a valakihez való tartozás, a szociális biztonság, az érzelmi biztonság, a megbecsültség. 

Ehhez képesnek kell lennünk önsegítő módszerek megtanulására, a testi-lelki ellazulás megtanulására, hiszen a folytonos stressz tovább rontja a túlélési esélyeket. Rengeteg lehetőség kínálkozik minderre, a közösségi programoktól a saját napló írásáig, stb, csak meg kell ragadnunk a lehetőségeket!

szerző: Dr. Semsei Imre

forrás: https://regi.tankonyvtar.hu/